S-Durban: Amatikulu

Az aszály súlytotta Dél-Afrika kivételezett városa Durban, ahol gyakorlatilag egész nyáron, most, esik az eső. Így a hétvégi program kiválasztását elsősorban az időjárás vizsgálata teszi ki.
Ismét Mtunzini -re esett a választás, mert a közelében találtam egy ősdzsungel jellegű nemzeti parkot, amit még nem láttunk.
Új szállás, azúttal a Hunter's B & B.
Gyönyörű hely, a teraszról látni lehet a bálnákat az óceánban, ősfák és makulátlan tisztaság. Házigazdánk fantasztikus kedves, hölgy aki ma is aktív , a panzión kívül sérült kisgyerekek rehabilitációjával is foglalkozik.
Szinte mindenhol belebotlottunk valami izgalmasba. pl.
A gluten free boltban a tulaj megkérdezte, mi ez a nyelv? ....ahogy mi beszélünk ? Ez egyáltalán nem lep már meg minket, hisz szinte mindenütt tudakolják... mondjuk, hogy magyar. Erre a pasi fülig érő szájjal előkapja a telóját és mutatja, hogy tegnap bejött ide egy csodálatos , gyönyörű, mennyei szépségő deltás magyar lány :) Itt volt valami óceáni kajak verseny is és az egyik résztvevő....hát el volt a pasi alélva :)
Lenn a parton meg egy fura csőre lettünk figyelmesek, mellette egy zárható láda és egy pasi aki bemászott a ládába... Nahát !
Nem fogjátok elhinni :) a láda egy mélybe vezető lépcsőt rejtett és lenn kb 15 méter mélyen volt egy szivattyu ami az óceán vizét szívta fel és továbbította kb 5 km-re levő halas tavakhoz ahol rabló halakat tartott ez a helyes Dél-afrikai vállalkozó srác. Micsoda ötlet !
Igyekeztünk mindent és mindenkit dokumentálni :)
A vasárnap, teljesen Amatikulu felfedezésére volt szánva, ami jó ötlet volt, mert minden utat kétszer jártunk be :)
Előszöris nem találtuk meg, oda vissza 2 x 50 km autópálya. Aztán végre bejutottunk, de az egyik hosszú túra út végét elöntötte a folyó, nem lehetett folytatni az utat körbe .Ráadásul egy fiatal krokodil is várta anyukáját a fodrozodó habokban. Juj....
Gondoltuk a másik út jobb lesz az erdőn át. Kis ösvény ....sok hegymászás, majd végül megint a krokodilos helyre értünk, csak most pont a másik parton.
Utolsó ötlet , menjünk fel a hegytetőre , de ezt az útvonalat a 4x4 kerék meghajtásu autóknak javasolták. Nem várt probléma adódott....
Feltüntek jobbra helyes kis zebrák, majd megláttuk a zsiráf csapatot. Három felnőtt és két gyerek. Nagyon érdeklődőn néztek le ránk.Biztosan azért, mert eddig csak jeep-pel jöttek ilyen kétlábu fazonok mint mi :)
Majd ahogy közelebb értünk az úton, egyre furábbak lettek és a legmagasabb, talán a fő anya kiállt az útra. Talán nem tetszett nekik, hogy gyalogosan vagyunk.....kb a térdéig értünk....hogy mutassuk, mennyire veszélytelen porszemek vagyunk, leültünk az út szélén a fűbe....de nem hatódtak meg. Hát az a helyzet, hogy megfutamodtunk. Nem futottunk, de igyekeztünk...megőrizve persze méltóságunkat.
Utolsó erőpróba ezen a kiránduláson az autó volt.
Elég meredek, hatalmas sziklákon keresztül jutottunk le a folyóhoz ahol a parkoló volt, de hát onnan fel is kellett evickélni ezzel a monstrummal, hátsó kerék meghajtásu....én kiszálltam, azzal is könnyebb legyen fenn ne akardjon a sziklákon. Bálint pedig birkozott....kb 10 x lendült neki, füstölt minden, rettenetes volt, de aztán végre sikerült. Hát nem fogjuk Amatikulut egyhamar elfelejteni.
A park, a rendszerváltás óta lerobbant, nem törődnek vele, hídjait a Szentlélek tartja, a jobb napokat látott sátrak vastagon lekakálva...lassan benő mindent a vadon. Szomorú, mert amúgy gyönyörű hely lenne.