Kirstenbosch botanikus kert

Cape Town-ra több napot szántunk és a sok galéria után szinte jól jött egy kert. 1913-ban alakították ki és ez volt a világ első botanikus kertje ahol, az adott ország őshonos növényeit mutatják be.
Nagyon szép volt minden, de már nem kapkodom a levegőt egy-egy virágcsoda látványától. Inlább most az érdekességeket is bemutatom.
Frissen kikelt gyöngytyúk csibék rohangáltak és nagyon türelmes rokonok kisérték őket. Amikor egy csibe elkalandozott, mindig bevárták tisztes távolságból. Nagyon birom ezt a madarat, sok műalkotáson szerepelnek. Gyönyörűek a gyöngytyúkot ábrázoló textilek.
Sosem láttam madarak ellen bedrótozott virágokat sem....hát itt az is volt. Ne szórják szét a magokat :) Képesek voltak kb 1000 virágot jó erős dróttal bevonni. Még én sem tudtam kézzel szétnyitni.
Ezután a Tábla hegy volt a programunk . Elindultunk felfelé a kcskaringós szerpentínen, de a drótkötél pálya alatt én meggondoltam a dolgot.
Elég félelmetes látványt nyujtott ez a kis kabin ahogy eléri a szikla tetejét és ott valami üregszerűbe ki lehet lépni ....hát nem kívántam meg... gondoltam , onnan sem lehet sokkal többet látni, mint az óceánt.
Bálint nem vitatkozott velem, ha nem, akkor nem...
Kitört a vihar is, amit már  volt szerencsém megismerni máskor is.Pillanatok alatt megjön. Nulla látótávolság, nem is esik, hanem oldalról slaggol, hát még épp beiszkoltunk fedett helyre.

Forduló Point

Hehe Ez csak egy nem túl jól sikerült szóvicc volt :)  Elértük Cape Point-ot  amely számomra Afrika csücske volt, a valóság az, hogy kissé keletebbre van, de azt a hires helyet kihagytuk időtakarékossági okokból.
Hát ez az itteni pont is elég szép, bár eléggé szeles, barátságtalan időt fogtunk ki a nyár ellenére.
Bár az is elképzelhető, hogy itt mindig ilyen az idő.
Kopár szirtek alatti különös /közelről szines csak/ aljnövényzetet , a fantasztikus már-már türkiszbe hajló óceán szín szárnyalja csak túl .Kedvenc proteám mindenütt hatalmas bokrokban ontja virágait.
Nem volt itt egyszerű a hajdani felfedezőknek kikötni sem. Emlékoszlop őrzi a hős nevét.
Felkepeszkedtünk a csúcson lévő világító toronyhoz, annyira fújt a szél, hogy már attól féltem, hogy lefúj onnan :) Egy kis menedékház is van fenn azoknak akik a toronyőrt jöttek meglátogatni, volt reménye arra, hogy ott töltheti az éjszakát.....
Érdemes volt felmásznunk , nagyon szép a kilátás körbe, de hát csak az óceánt látni, se egy jéghegy, se egy bálna :)
Lefelé még egy utolsó fotó a táblánál, hogy tényleg ott jártunk és huss, irány Cape Town.