2017. január 19., csütörtök

Boldog nyomtatók

Még mindig Hermanus-ban vagyunk, pontosan az előző bejegyzésben bemutatott Malcolm-mal szemben.
Szines drapériák lengenek a kis költői túlzassal megemlített szélben. Pár lépcső felfelé és ismét egy kedvelt birodalom tárult fel előttem.  Hát egy nyomó mühely !
Szent ég ! Már két éve készülök, hogy afrikai motívumokkal díszített párnákat készítek és ágyneműt, meg függönyt. Oh és most itt állok a Paradicsom közepén.
Még szerencse , hogy két végtelenül békés és türelmes fiatal férfi dolgozott itt és a kérdés özönre szépen megválaszoltak gyakorlatilag mindent.
Persze  a Bálint is aranyos, mert mindig fordítania kell, mert nekem be nem áll a szám, sok nyelven előadom, ami persze egy gusztustalan katyvaszt képez , semmiképp nem érthető itt. Angolul kellene, de úgy csak a legtöbbször itt hallott mondatot tudom : I don't know....
A cég két fehér férfié, ők mondják meg, hogy mit és hogyan de ez most itt számomra tök mindegy volt. Rögtön meglátjátok, hogy miért ? :)
/ nem válogatok e szerint, de lassan látni lehet, hogy a legtöbb sikeres vállalkozás mögött nem fekete emberek állnak. De mindenképp olyanok akiknek fontos a hagyomány és a művészeti értékek megörzése.












                                          A két tulajdonos és a róluk szóló újságcikk
                                       


















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése