Miképp van az, hogy a világ ebben a kis csücskében ennyi szépség öszpontosul?
Már a sokadik művésztől hallom, hogy a nagymamája vagy valaki a családból a régi ideérkezettek közül festegetett. Aztán egyszercsak robban a tehetség és csinálhatsz bármit elragad a hév és nem tudsz szabadulni, alkotnod kell.
Beléptünk az alkotómühelynek is simán kinéző kiállító terembe. Ott festegetett épp a művész .
Malcolm Bowling
Annyira megragadott a kép szépsége, hogy percekig le sem tudtam venni a szemem róla. Ő meg hagyott engem, hogy meg tudjam nézni a részleteket, a szinek harmóniáját a madarak tollait, a földet, ami felett elszállnak ezek a gyönyörű állatok... ez a kép nagyon különleges volt .
Mint Malcolm :)
Magas , szikár ember , szinte kortalan , nagyon szimpatikus . Mindenképp egy nyitott egyéniség, hisz az, hogy az utcáról beléphetsz a műterembe, az azt is jelenti, hogy lelkileg fel vagy készülve arra, hogy mindenféle ember be fog nyitni és esetleg fura kérdésekkel fog bombázni a vásárlás helyett :)
Port Alfred-ban született, a nagyija festegetett :) hát persze :)
Több nagyvárosban tanult művészetet majd 5 év London következett, aztán Ausztrália majd Új-Zéland.
Vadőrként is dolgozott és ott alkalma volt az állatokat megfigyelni és fotózni.
Isteni képei vannak madarakról és különböző vadállatokról. Megtanulta tisztelni , próbálta megismerni és megvédeni őket. A rajzokból készültek képeslapok, én is begyüjtöttem néhányat.
Felhívom figyelmeteket a madárszobrokra is amelyeket egy darabból faragott ki egy másik művész, akinek fantasztikus műveihez helyet adott Malcolm. Oda-vissza voltam :)
Tudom, hogy vannak emberek akiknek egy ekkora művészeti anyag egy életre is sok, de higgyétek el én magam sem gondoltam, hogy ilyen mennyiségben és minőségben fogok ezzel szembesülni.
És ezeket a művészeket sokszor elküldik az állásukból, nincs szükség rájuk, mit is tanulhatna tőlük Dél-Afrika nem fehér nemzedéke? De még erről fogok írni.
No lássuk, Afrika én így szeretlek / szabadon fordítva
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése