Sophia a gyüjtő

Miközben rendíthetetlenül haladtunk Nyugat felé újabb és újabb meglepő megállapítást tettünk. Az utak jó minőségűek, a falvak tiszták a meleg meg erősödik. Megjegyzem itt már egyáltalan nincsenek ugynevezett törzsi területek és ez ma már világosan látom, hogy szorosan összefügg a köztisztasággal.
Aberdeen-en csak úgy átsuhantunk. Rengeteg viktorianus épület mindenütt.

A következő kisvárosnál Willowmore-nál  már nem birtunk a hőséggel és megálltunk egy tonikra. Szerencsésen megint egy különleges helyre sikerült beülnünk.
Sophia cukrászdája egy helyi trendi randihely.
Leültünk, de én azonnal fel is álltam, hogy elkezdjem ugymond dokumentálni a látottakat. Mentem szobáról szobára, mintha a budapesti Kossuth Lajos utcai Báv termeiben mászkálnék. Minden ami a mult századból erre a helyre bekerülhetett az angolok vagy a búrok által, itt fel volt halmozva. Már a wc is teli volt relikviákkal. Ebben az országban nagyon kedvelik az efféle dekorálását a vendégváró helyeknek. Fantasztikus jó kinézetű tortákat is kínáltak, Bálint le is ellenőrizte a minőséget, ami példásan szerepelt. Nem láttam még soha cukrászdát itt Dél-Afrikában, a nagy plázákban természetesen árusítanak muffint meg ilyesmit, de klasszikus tortákkal még nem találkoztam.

 Ő Sophia a tulajdonos, a gyüjtő, amúgy nagyon kedves, beszélget a vendégekkel, mosolyog folyamatosan.  Láthatóan kedvelik.
Sophia Transvaal-ból került ide 2006-ban. Vett egy házat. Ezt. A barátaival " bandázott" épp,  amikor egy helyi hoteltulajdonos férfi meghívta egy pohár borra. Sophia elfogadta és amikor a férfi megkérdezte, hogy inna-e vöröset, az igenlő válasz után közölte a fickó, hogy nekik még lesz dolguk egymással .....igy szól a történet, melynek vége, három hónap elteltével összeházasodtak és igy lett a mi főhősünk Sophia van de Merwe :)

                                          A cukrászda kívülről, teltházas , kiülőkkel az utca felől.