Fura a történet, én rögtön vizionáltam egy számomra érthetőbb magyarázatot, mint amit a kis antropológus hölgy adott nekünk. Azt is megkérdeztem tőle, hogy tanultak-e az iskolában történelmet? Nem... őnekik azt mondták az egyetemen, hogy volt egy ősrobbanás...ennyi, osszad be.
Visszatérve a börtönigazgatóra.
Ezen a vidéken nincs semmi, se bánya, se jó föld...gyakorlatilag semmi. Még a feketék se éltek itt, olyan zord az éghajlat.
Erre , mit ad Isten, néhány angol család elindul a gazdag Rhodesiaból ide, a semmibe és itt letelepedik. A fákat is ők ültették itt, mert 2 napi járásra volt az első erdő, ahonnan fát lehetett hozni befűteni.
Na itt a nagy kérdés, ami rögtön felötlött az agyamban, főleg a múzeum belső berendezését látva.
Ezek ott Rhodesiában jól megszedték magukat és mivel ott egyre forróbb lett a helyzet, igy nyugalmasabb vidéket kerestek maguknak. Ez itt a Drakensberg lábánál ideálisnak tünhetett. Miután volt bőven pénzük, igy nem jelentett gondot a lét. Erről tanuskodnak a porcelán fejű babák, a gyönyörű étkészlet, a rengeteg fényképezőgép, ami nem lehetett olcsó hobby.
Szóval elnéztem a sok szobát, amelynek jelentős része valaha fogda volt és arra gondoltam, hogy itt , ezen a környéken jól el lehetett tünni a világ szeme elől. Mindenesetre dicséretes a hölgy igyekezete, amivel bemutatja nekünk az akkori élet mikéntjét.
Alul a konyhai robotgép őse :)
gyermekszoba a porcelánfejű babákkal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése