Miközben gyönyörködtünk az ibis-ekkel sűrün lakott fákban megláttunk egy tóra néző szépséges házat, melynek utcai szobái kiállító termekként funkcionáltak. Szerncsére a tulajnő otthon volt és a korai látogatásunkat sem vette zokon.
Persze megint nem hagyott el a szerencsénk és egy keramikusba botlottunk aki emelett fantasztikusan rajzolt és a kerámiák megfestése már-már valószerűtlen precizitást mutatott.
Körbevezetett minket, láthattam a kemencéit és a félkész tárgyakat is. Egy könyv is megjelent a munkáiról, gyönyörű , kissé népi ihletésű tárgyai voltak. A sajátjain kívül néhány favorizált alkotást is bemutat. Ezt a különleges fafestményt például.
Miközben hallgattuk őt, lenéztem és a helység kőburkolata annyira jó volt, hogy még azt is dolumentáltam :)
A kert közepén elidőztünk, amikor előtipegett egy kis növendék ibis, kérdőn nézett ránk...nagyon csipogott, szinte ezer kérdése volt :)
Kiderült, hogy a hölgy össze szokta szedni a kiesett fiókákat és miután nem tudja visszarakni őket a fészekbe, így áthozza magához és felneveli őket. Elég magas az ibis hullás a fáról, egy szezonban 3-4 kicsi is felnő itt. Aztán amikor már repülni kezdenek, egyszerűen visszaviszi és felteszi egy ágra őket . Nahát ......
Másik bemutatható művészünk egy karikatúrista férfi Richard Hick.
Őhozzá sikerült pont délbe becsöngetnünk ....de széles mosollyal az arcán ez egyáltalán nem zavarta.
Az egész ház teli volt a munkáival, sok szoba és folyosó. Nagyon vicces képek voltak, semmiképp nem bántó tükröt tartott az embereknek. A képekről nyomatok készültek és képeslap formában is meg lehetett venni. Ritkán látni ilyen vicces , nagyon jól eltalált állat ábrázolást sem.
Ők sem őslakosok itt Pietermaritzburgból költöztek ide. Imádják az új , kellemes, nyugodt otthonukat.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése