Utana irany a part, isteni halacska ebedre az Ocean Basket-nel, napnyugta szinte giccsbehajlo.....
A nap erdekessege szamomra az egyik jardaszigeten par mozaik piramais, ne alljanak oda az autok.
2016. június 5., vasárnap
Belvarosi seta egy unalmas vasarnap delutan
Vasarnap van, program hijan ismet latoszogunkbe kerult az ominozus muzeumi latogatas. Most mar rutinosabbak voltunk, indulas elott telefonaltunk es csak a nyitvatartas intervallumaban indultunk neki. Belvarosi setara hivlak titeket. A muzeum atlagos, de ott kapott helyet a muveszeti reszleg is, ami enyhen szolva silany es nevetsegesen keves volt. Nem tudjuk miert? Nem is mertuk a morcos marcona es kover oroket megkerdezni.
Utana irany a part, isteni halacska ebedre az Ocean Basket-nel, napnyugta szinte giccsbehajlo.....
A nap erdekessege szamomra az egyik jardaszigeten par mozaik piramais, ne alljanak oda az autok.
Utana irany a part, isteni halacska ebedre az Ocean Basket-nel, napnyugta szinte giccsbehajlo.....
A nap erdekessege szamomra az egyik jardaszigeten par mozaik piramais, ne alljanak oda az autok.
2016. május 31., kedd
Maraton életre halálra
Itt Dél-Afrikában , amikor megrendezik ezt a horror távú futóversenyt szinte az egész város ott áll az út mentén és üdvözli a futókat akik beérnek a célba .A hidak, felüljárok tele vannak köszöntő szövegekkel és hatalmas az ováció .
A Comrades Marathon egy 86 és 91 kilométer közötti ultramaratoni futóverseny a Dél-afrikai Köztársaságban Pietermarizburg és Durban között. A Comrades a világ legrégebbi ultramaratoni versenye. A verseny a Kwazulu-Natal tartomány fővárosát, Pietermaritzburgot egy hegyen-völgyön vezető úton köti össze a tengerparton elterülő Durban városával. A pályán jelentős a szintemelkedés van és a verseny irányát emiatt évről évre változtatják. Páros évben rendezik az "emelkedős" futást, vagyis a verseny Durbanból indul és páratlan évben rendezik a "lejtős" versenyt, vagyis a verseny Pietermaritzburgból rajtol.
Emelkedős évben a teljes szintemelkedés 1700 méter, míg lejtős évben 1050. A legjelentősebb szintváltozás a verseny tengerparthoz közelebbi felében található. Durbanból indulva, az első 36 kilométeren majdnem 800 méterig másznak a versenyzők és az összes szintemelkedés ezen a szakaszon közel 1000 méter.
A pálya öt legendás hegycsúcson vezet át, melyeknek megmászása különösen nehezíti a futók dolgát. Az öt hegy a tengerparttól Pietermaritzburg felé sorrendben: Cowie's Hills, Field's Hill, Botha's Hill, Inchanga és Polly Shortts. A 1000 Hills egyik kanyarulatrában van egy kőfal , ahol a téglákon kis emléktabla díszeleg azoknak a nevével, akik megtették a távot, esetleg helyezést értek el.
A történethez talán ez is hozzátartozik...talán nem is úgy volt ahogy azt tanultuk az iskolában :)
KERTÉSZ István
Mikor volt az első marathóni futás?
Az atlétika népszerű versenyszáma a marathóni futás. Mit tudunk ennek eredetéről? – kérdezzük Kertész Istvántól.
A marthóni futással a modern idők atlétái lényegében annak az athéni ifjúnak az emléke előtt tisztelegnek, aki régi elbeszélések szerint a marathóni csata után Athénba futott a győzelem hírével. Köztudott, hogy Kr. e. 490. augusztus 10-én az attikai Marathón síkságán 10 ezer attikai és ezer plataiai harcos Miltiadész vezérletével legyőzte a túlerőben levő perzsa hadsereget. A diadal természetesen megmozgatta az emberek fantáziáját. Arról beszéltek például, hogy isteni lények harcoltak a görögök oldalán. Mégis a sok érdekesség közül, amely a nagy csatához kapcsolódott, még napjainkban is a híres futásról esik a legtöbb szó.
A Kr. u. 1. és 2. század fordulóján Plutarkhosz a következőket írta erről: „A marathóni csata hírét, mint a pontoszi Hérakleidész meséli, az eroieoszi Therszipposz vitte meg; de a legtöbb történetíró szerint Euklész volt az aki teljes fegyverzetben rohant a kapuig, s az első polgárnak ezt mondta: „Üdvözöllek! Mi győztünk!” – és kilehelte lelkét.
Ugyanígy adja elő ezt a történetet a Kr. u. 2. századi Lukianosz is, csakhogy nála a hőst Pheidippidésznek hívják. Az állítólagos hírvivő nevének bizonytalansága már mindjárt gyanút kelt, hiszen a marathóni csata több résztvevőjének neve hitelesen fennmaradt, s a Lukianosszal kortárs útleíró, Pauszaniasz még az ütközet 192 görög halottjának nevét is ismertette, kiknek síremléke ekkor még épségben megvolt.
De mindezek mellett az is figyelmet érdemel, hagy Plutarkhosz csak a pontoszi Hérakleidészt tudja név szerint említeni forrásai közül. Már-pedig Hérakleidész a Kr. e. 4. században, több mint 100 évvel Marathón után alkotott, s annak alapján, ami műveiből, töredékesen fennmaradt, nem tarthatjuk meg-bízható történetírónak. Fő célja az volt, hogy a bomlásnak indult polisztársadalom polgárait a régiek vitéz tetteivel sarkallja nemes fel-adatok vállalására.
Amit ön eddig mondott, azt sugallja, hogy kételkednünk kell, a marathóni futás megtörténtében.
Igen.
A forráselemzés mellett a józan megfontolás is erre int. Gondoljunk csak arra: a hagyomány szerint a Marathón és Athén közötti 42 km-es távot teljes fegyverzetben az-az kb. 40 kg fém súlyát cipelve tette meg a futó. De miért kellett teljes fegyverzetben futnia? Arról nem beszélve, hogy a hírt lovon is meg lehetett volna vinni.
És tovább kérdezhetünk: miért volt fontos az, hogy Athénban gyors hírt kapjanak a győzelemről? Tudjuk, az athéni arisztokraták egy része perzsabarát volt. Érthető tehát, ha a győzők igyekeztek a győzelmi hírt Athén tudomására hozni. Fennállt az a veszély is, hogy a Marathónnál legyőzött és hajóikon menekülő perzsák megkerülik a tengeren Attika déli részét, s Athén kikötőjénél, Phaléronnál partra szállva megtámadják a várost. Ha a polgárok nem ismerik a marathóni csata kimenetelét, esetleg megnyithatják a kapukat.
Az utolsó kétséget a csata egyetlen hiteles leírása, a szemtanúk elbeszélései alapján dolgozó Hérodotosz művének idevágó részlete oszlatja el. A VI, könyv 115. fejezete ad hírt arról, hogy a perzsák a kudarc után valóban hajóra szálltak, hogy az attikai partokat megkerülve Pnaléron közelében partra lépjenek. A 116. fejezet azonban meggyőz arról, hogy a görögök számoltak ezzel a lelhetőséggel, s ezért „...a lehető Leggyorsabb menetben siettek városuk védelmére, s hamarabb sikerült megérkezniük, mint a barbároknak.” Hérodotosz tehát nem egy halálra szánt vitéz futásáról, hanem a győztes had erőltetett meneteléséről ír. És így már tiszta a kép. Athén népét valóban meg kellett, győzni a diadalról, ám ezt saját, mindig harcra kész seregének gyors megérkezése tehette a leghatásosabban. Ezért nincs a kétségkívül hiteles Hérodotosznál marathóni futás, és ezért kell összefoglalásul megállapítanunk, hogy az első, valóban megtörtént marathóni futás alig-hanem az 1896-os athéni olimpián ment végbe.
A Comrades Marathon egy 86 és 91 kilométer közötti ultramaratoni futóverseny a Dél-afrikai Köztársaságban Pietermarizburg és Durban között. A Comrades a világ legrégebbi ultramaratoni versenye. A verseny a Kwazulu-Natal tartomány fővárosát, Pietermaritzburgot egy hegyen-völgyön vezető úton köti össze a tengerparton elterülő Durban városával. A pályán jelentős a szintemelkedés van és a verseny irányát emiatt évről évre változtatják. Páros évben rendezik az "emelkedős" futást, vagyis a verseny Durbanból indul és páratlan évben rendezik a "lejtős" versenyt, vagyis a verseny Pietermaritzburgból rajtol.
Emelkedős évben a teljes szintemelkedés 1700 méter, míg lejtős évben 1050. A legjelentősebb szintváltozás a verseny tengerparthoz közelebbi felében található. Durbanból indulva, az első 36 kilométeren majdnem 800 méterig másznak a versenyzők és az összes szintemelkedés ezen a szakaszon közel 1000 méter.
A pálya öt legendás hegycsúcson vezet át, melyeknek megmászása különösen nehezíti a futók dolgát. Az öt hegy a tengerparttól Pietermaritzburg felé sorrendben: Cowie's Hills, Field's Hill, Botha's Hill, Inchanga és Polly Shortts. A 1000 Hills egyik kanyarulatrában van egy kőfal , ahol a téglákon kis emléktabla díszeleg azoknak a nevével, akik megtették a távot, esetleg helyezést értek el.
A történethez talán ez is hozzátartozik...talán nem is úgy volt ahogy azt tanultuk az iskolában :)
KERTÉSZ István
Mikor volt az első marathóni futás?
Az atlétika népszerű versenyszáma a marathóni futás. Mit tudunk ennek eredetéről? – kérdezzük Kertész Istvántól.
A marthóni futással a modern idők atlétái lényegében annak az athéni ifjúnak az emléke előtt tisztelegnek, aki régi elbeszélések szerint a marathóni csata után Athénba futott a győzelem hírével. Köztudott, hogy Kr. e. 490. augusztus 10-én az attikai Marathón síkságán 10 ezer attikai és ezer plataiai harcos Miltiadész vezérletével legyőzte a túlerőben levő perzsa hadsereget. A diadal természetesen megmozgatta az emberek fantáziáját. Arról beszéltek például, hogy isteni lények harcoltak a görögök oldalán. Mégis a sok érdekesség közül, amely a nagy csatához kapcsolódott, még napjainkban is a híres futásról esik a legtöbb szó.
A Kr. u. 1. és 2. század fordulóján Plutarkhosz a következőket írta erről: „A marathóni csata hírét, mint a pontoszi Hérakleidész meséli, az eroieoszi Therszipposz vitte meg; de a legtöbb történetíró szerint Euklész volt az aki teljes fegyverzetben rohant a kapuig, s az első polgárnak ezt mondta: „Üdvözöllek! Mi győztünk!” – és kilehelte lelkét.
Ugyanígy adja elő ezt a történetet a Kr. u. 2. századi Lukianosz is, csakhogy nála a hőst Pheidippidésznek hívják. Az állítólagos hírvivő nevének bizonytalansága már mindjárt gyanút kelt, hiszen a marathóni csata több résztvevőjének neve hitelesen fennmaradt, s a Lukianosszal kortárs útleíró, Pauszaniasz még az ütközet 192 görög halottjának nevét is ismertette, kiknek síremléke ekkor még épségben megvolt.
De mindezek mellett az is figyelmet érdemel, hagy Plutarkhosz csak a pontoszi Hérakleidészt tudja név szerint említeni forrásai közül. Már-pedig Hérakleidész a Kr. e. 4. században, több mint 100 évvel Marathón után alkotott, s annak alapján, ami műveiből, töredékesen fennmaradt, nem tarthatjuk meg-bízható történetírónak. Fő célja az volt, hogy a bomlásnak indult polisztársadalom polgárait a régiek vitéz tetteivel sarkallja nemes fel-adatok vállalására.
Amit ön eddig mondott, azt sugallja, hogy kételkednünk kell, a marathóni futás megtörténtében.
Igen.
A forráselemzés mellett a józan megfontolás is erre int. Gondoljunk csak arra: a hagyomány szerint a Marathón és Athén közötti 42 km-es távot teljes fegyverzetben az-az kb. 40 kg fém súlyát cipelve tette meg a futó. De miért kellett teljes fegyverzetben futnia? Arról nem beszélve, hogy a hírt lovon is meg lehetett volna vinni.
És tovább kérdezhetünk: miért volt fontos az, hogy Athénban gyors hírt kapjanak a győzelemről? Tudjuk, az athéni arisztokraták egy része perzsabarát volt. Érthető tehát, ha a győzők igyekeztek a győzelmi hírt Athén tudomására hozni. Fennállt az a veszély is, hogy a Marathónnál legyőzött és hajóikon menekülő perzsák megkerülik a tengeren Attika déli részét, s Athén kikötőjénél, Phaléronnál partra szállva megtámadják a várost. Ha a polgárok nem ismerik a marathóni csata kimenetelét, esetleg megnyithatják a kapukat.
Az utolsó kétséget a csata egyetlen hiteles leírása, a szemtanúk elbeszélései alapján dolgozó Hérodotosz művének idevágó részlete oszlatja el. A VI, könyv 115. fejezete ad hírt arról, hogy a perzsák a kudarc után valóban hajóra szálltak, hogy az attikai partokat megkerülve Pnaléron közelében partra lépjenek. A 116. fejezet azonban meggyőz arról, hogy a görögök számoltak ezzel a lelhetőséggel, s ezért „...a lehető Leggyorsabb menetben siettek városuk védelmére, s hamarabb sikerült megérkezniük, mint a barbároknak.” Hérodotosz tehát nem egy halálra szánt vitéz futásáról, hanem a győztes had erőltetett meneteléséről ír. És így már tiszta a kép. Athén népét valóban meg kellett, győzni a diadalról, ám ezt saját, mindig harcra kész seregének gyors megérkezése tehette a leghatásosabban. Ezért nincs a kétségkívül hiteles Hérodotosznál marathóni futás, és ezért kell összefoglalásul megállapítanunk, hogy az első, valóban megtörtént marathóni futás alig-hanem az 1896-os athéni olimpián ment végbe.
2016. május 29., vasárnap
Az Erőd
Szerencsére ma már nincs ott, nyomát egy ismertető tábla őrzi, egy kő és egy kis temető.
Fenn a hegyen a Tugela torkolata közelében az angolok létesítették, hogy meg tudják védeni magukat az előrenyomuló zulu haderőtől.
Mindig kétes érzelmemim voltak és vannak, ha az angolok Dél-afrikai ténykedéseiről esik szó.
Idekopizok a Wikipédián talált pár sort, hogy értsétek az ellenkezésemet:
-
A második búr háború alatt a brit kormány elrendelte, hogy építsenek koncentrációs táborokat, ahová a búr nőket, gyerekeket és a búr gerillákat zárták. A történelem folyamán ezek voltak az első koncentrációs táborok. A minimális higiénia és a kevés élelmiszer miatt tömegével haltak éhen az emberek, valamit a járványok is rengeteg áldozatot szedtek. A brit taktika az volt, hogy így törjék meg a búr harcosok ellenállását, hogy családjukat táborokba hurcolják és ott embertelen körülményeknek teszik ki. A búr hadsereg ugyanis a különböző farmokról és tanyákról szerezte az utánpótlást, így a brit hadsereg a hadtáp területét akarta felszámolni.
Kitchener tábornok új stratégiát eszelt ki. A gerilla-harcot folytató búrok farmjait leromboltatta, a termést elpusztította, hogy kiéheztetéssel térdre kényszerítse a holland telepeseket. A civil lakosságot sem kímélték.
A búrok nagy mennyiségű fegyvert kaptak az angolokkal már javában ellenségeskedő németektől, ez azonban nem segített rajtuk. Az első világháború során részben német agitálásra egy felkelés tört ki a búr területeken, amelynek célja volt a két búr állam régi függetlenségének helyreállítása. A felkelők megpróbáltak kapcsolatba lépni a közeli afrikai német gyarmatokon állomásozó erőkkel, de végül a felkelés nem járt sikerrel. Ez arra késztette a briteket, hogy további engedményeket tegyenek a búroknak.
Lesétáltunk az óceánhoz , ettünk halat, gyönyörködtünk az őszi vidékben.
Ma egy indian nyári nap volt itt :)
Fenn a hegyen a Tugela torkolata közelében az angolok létesítették, hogy meg tudják védeni magukat az előrenyomuló zulu haderőtől.
Mindig kétes érzelmemim voltak és vannak, ha az angolok Dél-afrikai ténykedéseiről esik szó.
Idekopizok a Wikipédián talált pár sort, hogy értsétek az ellenkezésemet:
-
A második búr háború alatt a brit kormány elrendelte, hogy építsenek koncentrációs táborokat, ahová a búr nőket, gyerekeket és a búr gerillákat zárták. A történelem folyamán ezek voltak az első koncentrációs táborok. A minimális higiénia és a kevés élelmiszer miatt tömegével haltak éhen az emberek, valamit a járványok is rengeteg áldozatot szedtek. A brit taktika az volt, hogy így törjék meg a búr harcosok ellenállását, hogy családjukat táborokba hurcolják és ott embertelen körülményeknek teszik ki. A búr hadsereg ugyanis a különböző farmokról és tanyákról szerezte az utánpótlást, így a brit hadsereg a hadtáp területét akarta felszámolni.
Kitchener tábornok új stratégiát eszelt ki. A gerilla-harcot folytató búrok farmjait leromboltatta, a termést elpusztította, hogy kiéheztetéssel térdre kényszerítse a holland telepeseket. A civil lakosságot sem kímélték.
A búrok nagy mennyiségű fegyvert kaptak az angolokkal már javában ellenségeskedő németektől, ez azonban nem segített rajtuk. Az első világháború során részben német agitálásra egy felkelés tört ki a búr területeken, amelynek célja volt a két búr állam régi függetlenségének helyreállítása. A felkelők megpróbáltak kapcsolatba lépni a közeli afrikai német gyarmatokon állomásozó erőkkel, de végül a felkelés nem járt sikerrel. Ez arra késztette a briteket, hogy további engedményeket tegyenek a búroknak.
Lesétáltunk az óceánhoz , ettünk halat, gyönyörködtünk az őszi vidékben.
Ma egy indian nyári nap volt itt :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)