Graaff-Reinet

4. nap.
Ahogy haladtunk nyugadt fele, úgy tisztult az utak széle és tüntek el a tehenek, kecskék az útról.
A következő állomásunk egy hires afrikaans város Graaff-Reinet melyet 1795 -ben alapítottak és ütköző pontja volt az angol-búr háborúknak. A városban kb mindenki beszéli az afrikaans nyelvet bőrszíntől függetlenül. Odaérkezésünkkor rögtön feltünt, hogy utcaseprők és szemetes autók dolgoznak, pedig vasárnap volt. Mint minden Dél-afrikai várost itt is körülvesz egy feketék lakta körgyűrű, ami hihetetlen szemetes, csillog a föld a rengeteg üveghulladéktól és mindent elborít a műanyag hulladék. Itt a városban nem volt semmi szemét. Az utak széle már a városon kívül le van kerítve ellentétben Kwazulu-Natallal. Lehetséges viszont , hogy a zord időjárás miatt nem élnek meg itt a marhák. Arról nem is beszélve, hogy ide Easten Cape-be már nem jutottak el anno a zulu törzsek. Nem volt víz és túl hidegek voltak itt a telek. A kutakat az afrikaansok fúrták és nekik ez az időjárás sem okozott annyi megoldatlan gondot.
Nagyon meleg nap volt, szinte kihaltak voltak az utcák délre.

                  A hölgy egy igazi khoikhoi tipus , a sziklarajzokon is látszik ez a hm....hátsó  :)

                                                           Ez egy köztéri karácsonyfa

Ugye milyen gyönyörű? Igyekeztem, hogy senki ne legyen a képen a személyességi jogok miatt, jobb nem konfrontálódni, magyarázni, hogy miért fotóztam le... A háttal levő hölgy kivétel volt :)
A város természeti nevezetessége egy nagy , több púpból álló képződmény. A tetejéről meseszép kilátás nyílik a tájra.

Nieu Bethesda bagolyház nélkül

2. nap.
Más lett, mint aminek indult. Az utikönyvek egy házat ajánlanak megnézésre, sőt a Dél-afrikai állam nemzeti kincsként jegyezte be azt az épületet az ott alkotóval együtt. Nos megnéztük, de inkább nem erről írnék, mert annyira nyomasztó, szuper primitív...sorolhatnám, mennyire nem tetszett, bár lehet, hogy csak keramikusként szenvedtem a látványtól.Kifejezetten nehéz terep odajutni, néhány fossil még amit mutogatnak....nem is értem... Akit még mindig érdekel ez a következő link alatt szemre vételezheti.
http://theowlhouse.co.za/
Nieu Bethesdahoz vezető por út :)

egy régi folyómeder mellett halad. Lenn a faluban , ami kb 25 km -re van a beton úttól szinte csak erre a Bagolyházra kiépülő turizmust kiszolgáló emberek laknak. Többnyire fehérek és szinesek.. Lenn a folyómederben találtak 5 körömnyi fosszilt, azt lehet még megnézni . Ez késöbb érdekes lesz, mert a fosszilok miatt választottuk ki a Ganora nevű vendegházat ....itt a semmi közepén. A Nieu Bethesda egy olyan pici falu Graff-Reinettől 30 km-re, hogy csak az igazán elszántak keresnek fel. Ráadásul ez az földút rettenetesen igénybe veszi a járművek alvázát. Itt kezdtünk el nyikorogni is ...
Miután kivégeztük a Bagolyházat beültünk egy italra egy galériaszerű kávézóba / The Melting Pot Gallery / és ott jött aztán a csoda :) amiért megint érdemes volt megtenni ezt az utat. Ott ült egy nő
aki az óceánt a legszebben tudja festeni, egy művésznő
Coral Spencer
Összeültünk, beszélgettünk, mesélt magáról, a képekről.
1965-ben született Durban-be és eleinte grafikusként dolgozott. Miután férjhez ment és megszülettek a gyerekei , elkezdett olajjal festeni.  Művészetét meghatározza az óceán, kijárt a srandokra , festette az embereket, a habokat.  Nagyon szimpatikus, gyönyörű nő, képei bejárták a világot, neves gyüjtők veszik a szebbnél szebb alkotásokat.
http://www.showroomart.co.za/gallery/artist1/coral-spencer/

                                                    a galéria külső falai

                                          Galéria kávézó belülről

Mr. Badenhorst

Kedves Mindenki !
A három hete tartó , 4000 km-t  felölelő hatalmas körutazasunk első bejegyzése következik.
Elöljáróban elmondanám, hogy két párhuzamos témáról fogok írni. Egyrészről magát az utazást, másrészrről az emberekről akikkel az utazás alatt megismerkedtünk.
Ez teljesen szubjektív, ahogy én tapasztaltam meg itt Dél Afrikában az életet.
Sajnos az uatazási irodák kínálatában nem szerepelnek ilyen helyek, városok is csak elvétve.
Első nap
Durban------Maclear
Ez egy viszonylag hosszú szakasz volt, de gondoltuk, még elég pihentek vagyunk hozzá.
Hajnali 4-kor indultunk az N 2-es autópályának titulált úton.
A korai indulás oka egyrészt az volt, hogy kikerüljük Umtatát. Ez a város nem a nevezetességeiről lett híres hanem a durva erőszak, a létbizonytalanság , a visszamaradottság ...olyan hely ez amit jobb elkerülni. Betörik az autó ablakait....had ne soroljam. Emiatt az 56 -os utat választottuk , ez egy alsóbbrendű út, megközelíti a Drakensberg-et, emiatt a kora reggeli és késő délutáni időszakokban leszállhat a köd. Délre már ott is voltunk.
A városka egy szép vízeséssel büszkélkedett.
Sajnos olyan förtelmes út vezetett oda, hogy megvétóztam a lejutást.
Szerencsére Bálint nem egy feladós fajta, rögtön bekopogott az egyetlen házba az út mentén hátha tudnak másik utat a vízeséshez.
Kitárult előttünk a kapu és egy fantasztikus afrikaans idegenvezető élete
Mr. Badenhorst
Ez a fiatal házaspár valaha munkakapcsolatban volt amiből szerelem és hazasság lett. Önálló vállalkozást akartak nyitni és emiatt megvették ezt a 8 hektáros , vizeséssel és más természeti szépségekkel tarkított területet kis szerencse folytán. A folyó másik oldala törzsi terület és emiatt az ott élő törzsfőnökkel jobb baráti kapcsolatot ápolni. A főnöknek két kérése volt, egyik , hogy havonta egyszer mobil klinika állomásozzon a területükön, másrészt , hogy egy kis ABC-t üzemeltessenek itt.
A két gyerekecskét otthon tanítja a feleség az állami tanrendnek megfelelően, 4. osztályig. A körülmények nagyon szerények de gyakorlatilag mindenük megvan. Kiemelném a vízszolgáltatást és a hűtőszekrényt.  / Az út folyamán meggyőződtem arról., hogy az afrikaans népcsoport valami hehetetlenül talpraesett, erős, életrevaló és bizik magában, megold mindent :)
A világ legzöldebb vízpumpája : átalakítja a sebességet nyomásra , ez az a pumpa ami minden nélkül képes vizet pumpálni alacsonyabb helyről magasabb helyre.
A hűtőszekrényük, egy faszénnel megtöltött ketrec veszi körbe a  fadobozt. A faszénre csepegtetett víz egy feketére festett kémény huzatának hatására hirtelen elpárolog. Ez a légmozgás akkora hőenergiát von el a dobozból, hogy hűtőszekrényként üzemel.
Esővizet összegyüjtik, locsolnak, mosnak. Az összes zöldségszükségletüket megtermelik. Épp pogácsa sütéshez készülődtek, gyerekek is aktivan...az asztal tetején ugrálva :) A bútorokat is ők készítették. Vendéglátásra vannak berendezkedve...A férj vadvizi evezős is...kép mellékelve :)

                                            talán ő egy magyarországi gólya  :)

                                          Az a bizonyos hütőszekrény

                                          Az elérhetőség, hátha valaki menne

                                          ott fenn középen az a pici folt  :)

                                                    Sütés a konyhában