2017. január 5., csütörtök

GANORA

2.-3. nap
Ez egy furcsa hely. Azon a bizonyos poros út mentén fekvő vendégház. Nem is látszik az útról, csak egy örökösen nyitott kapu és egy kacskaringós keréknyom vezet a távolabb elhelyezkedő házakhoz, amelyek valaha istállók voltak.
Ganora egy csodálatos és különleges intervenciója a megáldottaknak. Szabadon fordítva.
Egy házaspáré a farm már kb 25 éve. A férj gyerekként is ezen a vidéken élt és már akkor is kutatta, kereste az őskövületeket.. A folyómeder és környéke sok  " kincset " adott neki és ő ezeket gondosan szelektálta, ápolta és a gyüjtemény egyre nagyobb lett. Lassan eljutott oda, hogy az egyetemről hozzá jöttek ki a fiatal paleontológus tanulók egy kis gyakorlati tudást magukba szívni.


Ezeket a gyönyörű madarakat is sikerült lefotózni


                                         Igy láttuk meg a farmot először

                                                   Hester a kis megmentett állatokkal is törődik, épp egy földi      
                                                   mókusgyereket   cumiztat  tápszerrel.


                                                


                                                  Nagyon izlett a kicsinek. Hester folyamatosan tapizta a pocakját, hogy                                                   mikor telik meg :)

                                          A férj korához képest, nagyon elemében volt :)

 A férj a fossziliákon  kívül rengeteg birkát tart. Nyírja őket  és alkalomra nem sajnál levágni belőlük. Mi kihagytuk ezt a lehetőséget, de elég sokan részt vettek a birkavacsorán.
Hester antropológus végzettségü és igen komoly előadást tartott a vendégeknek a sziklarajzokról.
Amikor megvették ezt a birtokot nem is sejtették, hogy a sziklák mit rejtenek. Az akkor még kicsi gyerekeik rohangálás közben fedezték fel azokat. Nagyon ritka, hogy a busman nem a hegy tetején levő sziklákra rajzol. Itt a sziklák az úthoz képest lejjebb voltak, a fotón látható lépcső vezetett arra.


                                          Hester mögött az ominózus busman sziklarajzok    
                           
                                       
                                                    Ez az út vezetett le !!!! a  rajzokhoz


                                         Igy nézett ki az istállóból átalakított szobánk


                                              a férj a megkövesedett maradványokkal


Graaff-Reinet

4. nap.
Ahogy haladtunk nyugadt fele, úgy tisztult az utak széle és tüntek el a tehenek, kecskék az útról.
A következő állomásunk egy hires afrikaans város Graaff-Reinet melyet 1795 -ben alapítottak és ütköző pontja volt az angol-búr háborúknak. A városban kb mindenki beszéli az afrikaans nyelvet bőrszíntől függetlenül. Odaérkezésünkkor rögtön feltünt, hogy utcaseprők és szemetes autók dolgoznak, pedig vasárnap volt. Mint minden Dél-afrikai várost itt is körülvesz egy feketék lakta körgyűrű, ami hihetetlen szemetes, csillog a föld a rengeteg üveghulladéktól és mindent elborít a műanyag hulladék. Itt a városban nem volt semmi szemét. Az utak széle már a városon kívül le van kerítve ellentétben Kwazulu-Natallal. Lehetséges viszont , hogy a zord időjárás miatt nem élnek meg itt a marhák. Arról nem is beszélve, hogy ide Easten Cape-be már nem jutottak el anno a zulu törzsek. Nem volt víz és túl hidegek voltak itt a telek. A kutakat az afrikaansok fúrták és nekik ez az időjárás sem okozott annyi megoldatlan gondot.
Nagyon meleg nap volt, szinte kihaltak voltak az utcák délre.






                  A hölgy egy igazi khoikhoi tipus , a sziklarajzokon is látszik ez a hm....hátsó  :)







                                                           Ez egy köztéri karácsonyfa

























Ugye milyen gyönyörű? Igyekeztem, hogy senki ne legyen a képen a személyességi jogok miatt, jobb nem konfrontálódni, magyarázni, hogy miért fotóztam le... A háttal levő hölgy kivétel volt :)
A város természeti nevezetessége egy nagy , több púpból álló képződmény. A tetejéről meseszép kilátás nyílik a tájra.






2017. január 3., kedd

Nieu Bethesda bagolyház nélkül

2. nap.
Más lett, mint aminek indult. Az utikönyvek egy házat ajánlanak megnézésre, sőt a Dél-afrikai állam nemzeti kincsként jegyezte be azt az épületet az ott alkotóval együtt. Nos megnéztük, de inkább nem erről írnék, mert annyira nyomasztó, szuper primitív...sorolhatnám, mennyire nem tetszett, bár lehet, hogy csak keramikusként szenvedtem a látványtól.Kifejezetten nehéz terep odajutni, néhány fossil még amit mutogatnak....nem is értem... Akit még mindig érdekel ez a következő link alatt szemre vételezheti.
http://theowlhouse.co.za/
Nieu Bethesdahoz vezető por út :)


egy régi folyómeder mellett halad. Lenn a faluban , ami kb 25 km -re van a beton úttól szinte csak erre a Bagolyházra kiépülő turizmust kiszolgáló emberek laknak. Többnyire fehérek és szinesek.. Lenn a folyómederben találtak 5 körömnyi fosszilt, azt lehet még megnézni . Ez késöbb érdekes lesz, mert a fosszilok miatt választottuk ki a Ganora nevű vendegházat ....itt a semmi közepén. A Nieu Bethesda egy olyan pici falu Graff-Reinettől 30 km-re, hogy csak az igazán elszántak keresnek fel. Ráadásul ez az földút rettenetesen igénybe veszi a járművek alvázát. Itt kezdtünk el nyikorogni is ...
Miután kivégeztük a Bagolyházat beültünk egy italra egy galériaszerű kávézóba / The Melting Pot Gallery / és ott jött aztán a csoda :) amiért megint érdemes volt megtenni ezt az utat. Ott ült egy nő
aki az óceánt a legszebben tudja festeni, egy művésznő
Coral Spencer
Összeültünk, beszélgettünk, mesélt magáról, a képekről.
1965-ben született Durban-be és eleinte grafikusként dolgozott. Miután férjhez ment és megszülettek a gyerekei , elkezdett olajjal festeni.  Művészetét meghatározza az óceán, kijárt a srandokra , festette az embereket, a habokat.  Nagyon szimpatikus, gyönyörű nő, képei bejárták a világot, neves gyüjtők veszik a szebbnél szebb alkotásokat.
http://www.showroomart.co.za/gallery/artist1/coral-spencer/







                                                    a galéria külső falai








                                          Galéria kávézó belülről