Elsona , a Shangaan-i asszonyok és egy svéd nő

Ez a gyönyörú város Graaff-Reinet a meseszép épületein kívül még több érdekességgel lepett meg.
Egy nagyon szinvonalas üzlet amely a többiektől eltérően igen érdekes kerámiát árult. Persze rögtön megakadt a szemem rajtuk. Nagyon üde szinei voltak, jó minőség és aranyos rajzok, nem naiv művek amik jellemzőek az itteni fazekas munkákra.
Végtelenül kedves és kézséges eladó leány...itt managernek titulálják, nem berzenkedett a fotózás miatt, sőt azt is elmondta, hogy ezeket a főleg étkezési kerámiákat Elsona nevű nő mühelye készíti.
Annyira sikeres, hogy a világ minden tájára szállítanak.Sajnos semmi egyebet valójában az alkotóról nem sikerült kinyomoznom. A Karoo , a hegyek ihlették, könnyű neki :)
www.elsonastudio.com

                                             A lenti plakáton látható fiatal nő nem Elsona

 Másik gyönyörűség nem messze ettől a bolttól egy kevésbé divatos üzletben ért.
Amikor Bálint  a vérmérgezésével a korházban volt, ott a falakon láttam először ezeket  a szépséges szines varrott képeket. Most párnahuzat formájában botlottam beléjük.
Nagyon tetszenek és most sem kaptam valójában az alkotóról közelebbi információt csak annyit ,hogy itt

 Dél-Afrikában egy norvég misszionártius felesége kezdte el ezeket varrni, csak úgy az idő eltöltésére. Megtanította a környezetében élő shangaan-i asszonyokat is erre a technikára.
A dolog annyira felfejlődött, hogy ma már nemzetközi viszonylatban is érdeklődnek e munkák iránt. Az asszony már nem varrja csak tervezi azokat.
Irma van Rooyen a neve, ő alapította és ezen a web oldalon megnézhetitek az alkotókat is.
www.kaross.co.za
Milyen érdekes, hogy vannak fehér emberek itt, akik felkarolják a nem fehéreket és fantasztikus egységben alkotnak valami nagyon szépet.

Harmadik hölgy akit szeretnék bemutatni  Kelet-Afrikában élt . Svéd gyökerekkel , ma Melbourne-ban él. Az ő munkáit is itt, ebben a boltban láttam meg és annyira szépnek, finomnak és elegánsnak éreztem, hogy szeretném megismertetni Őt.
Csak néhány képét tudtam itt lefotózni, de megtaláltam a FB. oldalát, nézzétek meg ott is, álomszép :)  https://www.facebook.com/HeidiLange.Melbourne/photos/
és egy kis életrajz magyarra fordítva:
https://translate.google.com/translate?hl=hu&sl=en&u=https://www.heidilange.net/%3Fcontent%3Dstore&prev=search

Sophia a gyüjtő

Miközben rendíthetetlenül haladtunk Nyugat felé újabb és újabb meglepő megállapítást tettünk. Az utak jó minőségűek, a falvak tiszták a meleg meg erősödik. Megjegyzem itt már egyáltalan nincsenek ugynevezett törzsi területek és ez ma már világosan látom, hogy szorosan összefügg a köztisztasággal.
Aberdeen-en csak úgy átsuhantunk. Rengeteg viktorianus épület mindenütt.

A következő kisvárosnál Willowmore-nál  már nem birtunk a hőséggel és megálltunk egy tonikra. Szerencsésen megint egy különleges helyre sikerült beülnünk.
Sophia cukrászdája egy helyi trendi randihely.
Leültünk, de én azonnal fel is álltam, hogy elkezdjem ugymond dokumentálni a látottakat. Mentem szobáról szobára, mintha a budapesti Kossuth Lajos utcai Báv termeiben mászkálnék. Minden ami a mult századból erre a helyre bekerülhetett az angolok vagy a búrok által, itt fel volt halmozva. Már a wc is teli volt relikviákkal. Ebben az országban nagyon kedvelik az efféle dekorálását a vendégváró helyeknek. Fantasztikus jó kinézetű tortákat is kínáltak, Bálint le is ellenőrizte a minőséget, ami példásan szerepelt. Nem láttam még soha cukrászdát itt Dél-Afrikában, a nagy plázákban természetesen árusítanak muffint meg ilyesmit, de klasszikus tortákkal még nem találkoztam.

 Ő Sophia a tulajdonos, a gyüjtő, amúgy nagyon kedves, beszélget a vendégekkel, mosolyog folyamatosan.  Láthatóan kedvelik.
Sophia Transvaal-ból került ide 2006-ban. Vett egy házat. Ezt. A barátaival " bandázott" épp,  amikor egy helyi hoteltulajdonos férfi meghívta egy pohár borra. Sophia elfogadta és amikor a férfi megkérdezte, hogy inna-e vöröset, az igenlő válasz után közölte a fickó, hogy nekik még lesz dolguk egymással .....igy szól a történet, melynek vége, három hónap elteltével összeházasodtak és igy lett a mi főhősünk Sophia van de Merwe :)

                                          A cukrászda kívülről, teltházas , kiülőkkel az utca felől.

GANORA

2.-3. nap
Ez egy furcsa hely. Azon a bizonyos poros út mentén fekvő vendégház. Nem is látszik az útról, csak egy örökösen nyitott kapu és egy kacskaringós keréknyom vezet a távolabb elhelyezkedő házakhoz, amelyek valaha istállók voltak.
Ganora egy csodálatos és különleges intervenciója a megáldottaknak. Szabadon fordítva.
Egy házaspáré a farm már kb 25 éve. A férj gyerekként is ezen a vidéken élt és már akkor is kutatta, kereste az őskövületeket.. A folyómeder és környéke sok  " kincset " adott neki és ő ezeket gondosan szelektálta, ápolta és a gyüjtemény egyre nagyobb lett. Lassan eljutott oda, hogy az egyetemről hozzá jöttek ki a fiatal paleontológus tanulók egy kis gyakorlati tudást magukba szívni.

Ezeket a gyönyörű madarakat is sikerült lefotózni

                                         Igy láttuk meg a farmot először

                                                   Hester a kis megmentett állatokkal is törődik, épp egy földi      
                                                   mókusgyereket   cumiztat  tápszerrel.


                                                

                                                  Nagyon izlett a kicsinek. Hester folyamatosan tapizta a pocakját, hogy                                                   mikor telik meg :)

                                          A férj korához képest, nagyon elemében volt :)

 A férj a fossziliákon  kívül rengeteg birkát tart. Nyírja őket  és alkalomra nem sajnál levágni belőlük. Mi kihagytuk ezt a lehetőséget, de elég sokan részt vettek a birkavacsorán.
Hester antropológus végzettségü és igen komoly előadást tartott a vendégeknek a sziklarajzokról.
Amikor megvették ezt a birtokot nem is sejtették, hogy a sziklák mit rejtenek. Az akkor még kicsi gyerekeik rohangálás közben fedezték fel azokat. Nagyon ritka, hogy a busman nem a hegy tetején levő sziklákra rajzol. Itt a sziklák az úthoz képest lejjebb voltak, a fotón látható lépcső vezetett arra.

                                          Hester mögött az ominózus busman sziklarajzok    
                           

                                       
                                                    Ez az út vezetett le !!!! a  rajzokhoz

                                         Igy nézett ki az istállóból átalakított szobánk

                                              a férj a megkövesedett maradványokkal