Durbantól nem messze Délre található Dél-Afrika egyik keresett búvár központja ahol ismereteink szerint jókat lehet merülni, jó nagy cápákat lehet látni és mindent ami ebben a témakörben érdekes lehet.
Nos, mi pont nem ezért mentünk ide, egész prózai oka van, egy vasúti híd aluljárója olyannyira elkorródált, hogy életveszélyessé vált és a Bálint készíti a felújításra vonatkozó terveket.
Ilyenkor, miközben ő dolgozik, én bámészkodom.
Az óceáén kellemes meleg, de még mindig annyira hullámzik, hogy nem búvárként gyakorlatilag, bevehetetlen. Számomra csodás kövek szegélyezik, ezekben kissé elmélyedtem , ami a képeken azért látszik :) A kövek teljesen bársonyosan símák, melegek és sok helyen olyannyira szabályosak, hogy lassan kétségeim támadnak a keletkezésüket illetően.....
A parton kisebb-nagyobb üdülők vagy lakóházak, szépséges
kertekkel övezve. Majd a part felé vezető egyik utcában feltünt egy
izgalmasnak látszó vendéglő egy kis üzlettel .
Hát nem rösteltem, körbe lefényképeztem szokás szerint azt is.
Itt gyülnek össze a búvár-cimbik és egy jó kajálás mellett elmesélik, ki mit látott vagy hm :) mekkora halat fogott !
2017. május 3., szerda
2017. május 1., hétfő
Golden Gate South Africa
Clearens -t és Free State-t elhagyva a Leshoto-i határt követve jutunk el a Föld eme egész kivételes szépségű vidékére. Kétszáz éve egy földműves utazó nevezte el így a sárga lekopott homokkő hegyei miatt ezt a mesés helyet.
Egész lassan kanyarogtunk egyre beljebb és beljebb. Szinte giccsbehajló volt a nap sugaraitól mindig más színbe úszó fenséges ormok között autózni. Nem is tudtam sokszor, mit is fotózzak le, melyik oldal a szebb :)
A szürke , fehér, okker és ezeknek a keveréke amúgy is a kedvenc szineim közé tartoznak, de itt, ezzel a kék háttérrel és előtte a zöld növényzettel tényleg fantasztikus benyomást tettek rám.
Az állatvilágát nem láttam, miután szerencsére a lexikonban írt kigyók nem kerültek a látókörömbe, a négylábúak rejtve maradtak. A madarak pedig néhány sast kivéve csak hangjukkal emelték a hely pompáját.
Egész lassan kanyarogtunk egyre beljebb és beljebb. Szinte giccsbehajló volt a nap sugaraitól mindig más színbe úszó fenséges ormok között autózni. Nem is tudtam sokszor, mit is fotózzak le, melyik oldal a szebb :)
A szürke , fehér, okker és ezeknek a keveréke amúgy is a kedvenc szineim közé tartoznak, de itt, ezzel a kék háttérrel és előtte a zöld növényzettel tényleg fantasztikus benyomást tettek rám.
Az állatvilágát nem láttam, miután szerencsére a lexikonban írt kigyók nem kerültek a látókörömbe, a négylábúak rejtve maradtak. A madarak pedig néhány sast kivéve csak hangjukkal emelték a hely pompáját.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)