S-Durban

Az óceán itt Dél-Afrikában nem nyugodt óriás, nem szelid szépség és nem fodrozódó , halk, lágy ölelés , mely a partokat körül veszi.
Színeiben ugyan változó, néha türkisz, néha szürke de sosem azur és mély sötét kék színben sem láttam még.
Ha az ég rózsaszínben tündököl, mert ez sem ritka itt, a víz visszatükrözi azt.Gyönyörűség !
Ám a part köveinek változatossága minden képzeletet felülmúl.
Nem kell feltétlen hegyeknek a mélybe nyúlnia, a dünék is folytatódhatnak száz féle kőzettel. Néha egész kis partszakaszokon három, négy féle kőzet található. Nagyon szeretem ezeket fotózni, ezek a textúrák. El sem tudom képzelni, milyen természeti jelenség produkálja e változatosságot. Miért nem egyformák ezek, legalább 100 méteren belül? Itt -ott olyan mintha folyékony anyag dermedt volna meg, vagy szétfröccsent láva, persze nem az, de olyasmi. Vagy teljesen építőkockás fazonu, vagy csíkos barázdás.....barna meg tök fekete, néhol fehér egész más anyagszerkezetű csíkokkal díszítve....
Ebből nyújtok át egy csokorral...zsákkal.

Az aszály súlytotta Dél-Afrika kivételezett városa Durban, ahol gyakorlatilag egész nyáron, most, esik az eső. Így a hétvégi program kiválasztását elsősorban az időjárás vizsgálata teszi ki.
Ismét Mtunzini -re esett a választás, mert a közelében találtam egy ősdzsungel jellegű nemzeti parkot, amit még nem láttunk.
Új szállás, azúttal a Hunter's B & B.
Gyönyörű hely, a teraszról látni lehet a bálnákat az óceánban, ősfák és makulátlan tisztaság. Házigazdánk fantasztikus kedves, hölgy aki ma is aktív , a panzión kívül sérült kisgyerekek rehabilitációjával is foglalkozik.
Szinte mindenhol belebotlottunk valami izgalmasba. pl.
A gluten free boltban a tulaj megkérdezte, mi ez a nyelv? ....ahogy mi beszélünk ? Ez egyáltalán nem lep már meg minket, hisz szinte mindenütt tudakolják... mondjuk, hogy magyar. Erre a pasi fülig érő szájjal előkapja a telóját és mutatja, hogy tegnap bejött ide egy csodálatos , gyönyörű, mennyei szépségő deltás magyar lány :) Itt volt valami óceáni kajak verseny is és az egyik résztvevő....hát el volt a pasi alélva :)
Lenn a parton meg egy fura csőre lettünk figyelmesek, mellette egy zárható láda és egy pasi aki bemászott a ládába... Nahát !
Nem fogjátok elhinni :) a láda egy mélybe vezető lépcsőt rejtett és lenn kb 15 méter mélyen volt egy szivattyu ami az óceán vizét szívta fel és továbbította kb 5 km-re levő halas tavakhoz ahol rabló halakat tartott ez a helyes Dél-afrikai vállalkozó srác. Micsoda ötlet !
Igyekeztünk mindent és mindenkit dokumentálni :)
A vasárnap, teljesen Amatikulu felfedezésére volt szánva, ami jó ötlet volt, mert minden utat kétszer jártunk be :)
Előszöris nem találtuk meg, oda vissza 2 x 50 km autópálya. Aztán végre bejutottunk, de az egyik hosszú túra út végét elöntötte a folyó, nem lehetett folytatni az utat körbe .Ráadásul egy fiatal krokodil is várta anyukáját a fodrozodó habokban. Juj....
Gondoltuk a másik út jobb lesz az erdőn át. Kis ösvény ....sok hegymászás, majd végül megint a krokodilos helyre értünk, csak most pont a másik parton.
Utolsó ötlet , menjünk fel a hegytetőre , de ezt az útvonalat a 4x4 kerék meghajtásu autóknak javasolták. Nem várt probléma adódott....
Feltüntek jobbra helyes kis zebrák, majd megláttuk a zsiráf csapatot. Három felnőtt és két gyerek. Nagyon érdeklődőn néztek le ránk.Biztosan azért, mert eddig csak jeep-pel jöttek ilyen kétlábu fazonok mint mi :)
Majd ahogy közelebb értünk az úton, egyre furábbak lettek és a legmagasabb, talán a fő anya kiállt az útra. Talán nem tetszett nekik, hogy gyalogosan vagyunk.....kb a térdéig értünk....hogy mutassuk, mennyire veszélytelen porszemek vagyunk, leültünk az út szélén a fűbe....de nem hatódtak meg. Hát az a helyzet, hogy megfutamodtunk. Nem futottunk, de igyekeztünk...megőrizve persze méltóságunkat.
Utolsó erőpróba ezen a kiránduláson az autó volt.
Elég meredek, hatalmas sziklákon keresztül jutottunk le a folyóhoz ahol a parkoló volt, de hát onnan fel is kellett evickélni ezzel a monstrummal, hátsó kerék meghajtásu....én kiszálltam, azzal is könnyebb legyen fenn ne akardjon a sziklákon. Bálint pedig birkozott....kb 10 x lendült neki, füstölt minden, rettenetes volt, de aztán végre sikerült. Hát nem fogjuk Amatikulut egyhamar elfelejteni.
A park, a rendszerváltás óta lerobbant, nem törődnek vele, hídjait a Szentlélek tartja, a jobb napokat látott sátrak vastagon lekakálva...lassan benő mindent a vadon. Szomorú, mert amúgy gyönyörű hely lenne.