2017. szeptember 11., hétfő

A felégetett Golden Gate

A hétvégét ismét utazgatás jellemezte. Először elugrottunk a  320 km távolságra levő régi afrikaans városkába Vryheid -be egy munka miatt. Ott megfigyelhettem pl egy bambusz bokor hatását egy épületre, konkrétan a bokor megemelte a fél házat. juj....Kivágása elkerülhetetlen volt. Képekben dokumentáltam. + egy afrikai sáska ?  tücsök ? :)
Este betértünk a kocsmába ahol végülis Bálint jóvoltából asztaltársai lettünk egy tündéri fiatal bandának. Többek között származásilag : afrikans anya belga apa, angol anya afrikaans apa, afrikaans anya jugoszláv apa....hát így, mind afrikaans-nak vallotta magát és hihetetlen kedvesek voltak. Jól betekiláztunk :)
Reggel indulás tovább Nyugatra a Golden Gate felé. Már jártunk itt nyáron a nagy kőrutazásunk végén, gondoltuk bekukkantunk most tavasszal is. Szállásunk , küllemére nézve egy igazi afrikai , fűtetővel befedett kunyhó volt, ám belül minden kényelemmel el volt látva. Hideg-melegvízzel komplett fürdőszoba, konyha mindennel, még kenyér pirító is volt ....tv, franciaágy, szóval nagyon tuti volt.
A homokkő hegyek meseszépek ám a talaj mindeütt fel volt égetve, fekete, halottnak tűnő vidék. Aztán mégiscsak megláttuk a bakokat amint a megfeketedett , elüszösödött talajról már ki tudták vadászni a pici friss zöld hajtásokat. Ma már tudom, hogy az ilyen barbárnak látszó cselekedet csak a jobb növekedést segíti elő. Jön az eső és napok alatt kivirul minden. Lesz kaja bőven !






















































2017. szeptember 4., hétfő

Mtunzini az áruláson nyert birodalom

Eljött a hétvége és mi ismét úton voltunk. Még mindig az otthonunkat jelentő provincia megismerése a cél. Kwazulu-natal  ad meglepetéseket. Durban-tól északra 200 km-re egy kis faházas szálláshelyet választottam de nem közvetlen az óceán partján. Gondoltam, legyen egy kis erdei mászkálás is, Bálint is élvezze a túrázást, én se haljak bele :)
Gyönyörű helyre cseppentünk, a faházak nem voltak lelakva, tisztára csutakolva, tv-vel és minden luxussal felszerelve vártak minket. Megérkezés után rögtön ,a kapott túrista térképpel elindultunk az erdőbe. Nedves volt minden, aminek én nagyon örültem, mert reményeim szerint ez nem kedvez a kigyóknak....nem is jöttek elő:) Több órás mászkálás után, egyszercsak vége lett a rengetegnek és egy meredek homokfal megmászása uatán előtünt a mesés óceán.
Estefelé elmentünk enni a helyi étterembe ahol a legfinomabb halat, a vajhalat ettük és meglepetten láttuk, hogy az étlapon " magyar" omlett szerepel. Nahát ! A tulaj aztán elmesélte, hogy ők ismernek még Johannesburgból a "Magyar tanyáról " egy bizonyos Laci bácsit, akitől ezt az omlettet tanulták, sőt a magyar kolbász hozzá is tőle vásárolják.......őrület, milyen kicsi a világ :)Megittunk egy üveg rozét...én kb annyira lezsibbadtam téle, hogy alig álltam a lábamon. A faházban nagyon hideg volt, be kellett tennem a paplanunk alá egy forróvizes üveget... :)
Reggel aztán elmentünk a maga nemében páratlan rafiapálma erdőbe.Hát ilyen szépséget én még nem láttam. Hatalmas pálmafák, amelyek a mocsárban nőnek, szinte az égig...közöttük fából ácsolt út vezetett. A fák a virágzás után kb 500 kb gyümölcsöt----magot hoznak majd elpusztulnak, mint a bambuszok. Kb 30 évet élnek. Egy marék magból szaporodott el ez a botanikai csoda, még a század elején. / Fehér ember telepítette../
És végül de nem utolsó sorban szót kell ejtenem John Dunn-ról, aki egy múlt századbanitt született ,skót bevándorók gyerekeként. Ritkaság, de fehér fiatalember létére megtanulta a helyiek nyelvét a zulu-t  és emiatt  egész más kapcsolat alakult ki közte és a fekete zuluk között. Bár jó nevű vadász volt és sajnos....rengeteg elefántot lelőtt , kereskedett elefántcsonttal nem állt távol tőle a fegyver kereskedelem se. Tolmácskén is foglalkoztatták a zuluk a nagy brit-zulu háború előtt. Igen jó, mondhatni baráti viszonyba volt az akkori zulu királlyal is. King Cetshwayo-tól kapta az első 2 szüzet a meglévő félvér /szines / felesége mellé ajándékba. Majd ezeket, további sok !( 48 ) követett. Egész földi ténykedése alatt 117 gyermeke született, akiket mind keresztényként és komolyan iskoláztatott. A mi főhősünk aztán a kitört ominózus háború alatt komoly dilemmába került, majd végül az angolok mellett tette le a voksát, hátat fordítva barátjának a zulu királynak. A háború végeztével az angoloktól  is kapott jó sok földet  itt  a Thukela folyó környékén és a gyönyörűséges Mtunzini vidéken.
Ma ennek a családnak az örököseié ez a föld és sajnos napi szinten vannak a zavargások ha érdekellentét adódik valamely beruházás miatt... Bevásásrólóközpont stb, kisajátítások....stb.
Ez persze nem érintette a mi hétvégénket szerencsére. Fájjon a feje a földesúraknak :)