2018. december 4., kedd

A grincs-kályha

Amikor a napunk egész másképp alakul, mint ahogyan elképzeljük.
Érdre menet az útról pont rá láttunk a nagytétényi kastélyra és már meg is született a terv, hogy visszafele bekukkantunk oda, ha már a sors így felkínálta a lehetőséget,nézzük meg ezt is :)
Szerényen, de azért karácsonyi díszbe öltöztették az épületet, hisz adventi kiállítást rendeztek benne erre a hónapra. Se előtte se utána nincs nyitva e remek kastély, azon kevesek egyike amely legalább falaiban restaurálva van. Itt is a tulajdonosok alatt tönkrement minden, hol kigyulladt, hol kirabolták, majd a háború után az állam.....így van írva a táblán ....átvette a tulajdonosoktól.....ez valójában talán kisajátítást jelent, nem gondolom, hogy pénzt adtak érte, mert akkor a megvette szó lett volna odaírva. Szóval átvették.
Az Iparművészeti múzeum bútor kiállítása volt sokáig a profilja a kastélynak. Ma is láttunk gyönyörű szekrény-remekeket, intarziákat, sőt a mai ifjú asztalosnak tanuló  fiatalok munkáiból egy kis ízelítőt. Hol tudják ma a megszerzett tudásukat pénzzé tenni ? Talán csak a restaurálás területén.
A teremőr, hajdani rádióamatőr / HA7IQ/ hehehehe mesélte, h ő anno a gödöllői kastélyban is járt közvetlen az oroszok látogatása után....hogy mi volt ott ? ! Leírnom is rettenet.
Kellemes karácsonyi zene szólt most itt viszont minden fele, jól be is volt fűtve...tényleg kitettek magukért erre a pár nap nyitvatartásért.
A kertbe összefutottunk egy madarász postással :) aki odukat és etetőket állított fel a park háborítatlan fáin. Miközben a leveleket hordja, be-benéz, kiürült-e az etető :)
Bálint nekiáll etetőket gyártani, hisz az ő ereiben asztalos vér csörgedez és már a cinkék itt topognak a teraszon ......mikor készül el télre a kecó ? :)


























2018. december 2., vasárnap

Szarvas

Békés megyei körutazásunk utolsó állomása Szarvas volt. Szerettem volna az arbarétumot is megnézni, de időhiány miatt tavaszra fog maradni. Talán jobb is, mert a kastély is zárva volt....szóval semmi nem úgy alakult, mint elvárható lett volna. Lesétáltunk a folyó partjára  megnézni egy szobrot és egyre messzebb kerültünk . Gyönyörűséges mocsári ciprusok szegélyezte partszakasz csalogatott . Annyira szépséges volt az őszi délutáni napsütésben, hogy feledtetni tudta a csalódást amit a kastély miatt éreztem.Viszont láttunk egy új építési wellness szállót ami több kis appartmanból állt, nagyon kellemes és kutyabarát hely. Minden van, mi szem szájnak, testnek ingere.
Mindenképp visszatérünk és megnézzük a Lengyel palotát, Bolza kastélyt, Csáky kúriát és a Mitrovszky- Rudnyánszky kastélyt.
























2018. november 26., hétfő

Gyula

Sajnos egyre sürgetett az idő minket és Gyulát emiatt igen felületesen néztük csak meg.
Az Almasy kastélyt, bár remek interaktív kiállítás volt benne, szinte végig szaladtuk, fel van újítva ugyan de ezt a kastélyt sem kerülték el a pusztítók. Még csecsemő otthonként is működött.
A megye sokat tesz azért, hogy a turisztikai központ várfürdő mellett a kastély is célpontja legyen az odautazóknak.
Persze az Almásyak mellett a Harruckernek és a  Wenckheim-ek is tulajdonosai voltak e pompás palotának.
Teremavató ünnepséget tartottak 2011-ben a Harruckern János Közoktatási Intézmény gyulai központjában. A város legnagyobb, 260 személyes terme ezentúl a Wenckheim nevet viseli. A rendkívüli eseményre elfogadta a meghívást Jeanne-Marie Wenckheim Dickens grófnő és gróf Engelbert Wenckheim
Jókai Mór gróf Wenckheim József Antalról mintázta az Egy magyar nábob című regényének hősét. Wenckheim Krisztina pedig híres volt jótékonykodásairól: az egyik árvaháznak például százezer forintot adományozott az 1800-as évek végén. Gróf Wenckheim László pedig a hiedelmekkel ellentétben már Széchenyi Zsigmond előtt megalapozta a magyar lótenyésztést..
A kutató előadását követően Gróf Engelbert Wenckheim lépett a mikrofonhoz: az Oettinger-, és a Pécsi Sörgyár tulajdonosa azért utazott Bécsből Gyulára, hogy részt vehessen az ünnepélyen. Gróf Engelbert Wenckheim elmondta: bár már törve beszéli a magyar nyelvet, a hazája mindig Magyarország, Békés megye és Doboz marad.
Jeanne-Marie Wenckheim Dickens grófnő pedig azt emelte ki: azért költözött haza Dobozra Angliából, hogy az embereket szolgálhassa. A karizmatikus grófnő szerint sokkal büszkébb a család által épített templomokra és iskolákra, mint egykori kastélyaikra.
A várat csak kívülről néztük de a sok szobrot láttunk és egy görög-keleti templomba is betévedtünk. Egy finom kávé és egy pohár frissítő  száraz vörösbor után meg sem álltunk Szarvasig.


                                                          Almásy kastély


                                                                A szerb templom


                                                A szerb templom gazdasági bejárati kapuja




                                                        A megye kastélyai





                                                 A megesett házikacsa ivadéka
                                                1948-49-es hősök emlékműve