2016. május 25., szerda

Survivor

Amikor ezt az utazási blogot elkezdtem írni 2015 márciusában azt gondoltam, hogy az élet valójában egy játék, nem kell túl komolyan venni, ahogy Sofi mondja : - ez a mi jelenlegi játszóterünk.
Mára ez a szupi kis játszótér kész rémálommá vált.
Bálinttal átrepültük a félvilágot, mert a család szana-szét, intéztük emberfelettit és a Durban-be indulás előtti órákban jött a nagy arculcsapás.....nem kaptam vízumot.
Hónapok óta készültem arra, hogy minden flottul menjen, kaptam listát, miket kell beszereznem ahhoz hogy ne kelljen muszájból elhagynom az országot.
Hiánytalanul beadtuk és leültünk a váróba, hogy megvárjuk és már megyünk is, pakolás, és holnap indulás Afrikába. Tüdőszűréstől kezdve az erkölcsi bizonyítvány , a villanyszámlák és banki kivonatokon ,a különböző iraratok eredetei példányai..nem egyszerű a bejutás még feleségként sem...
No de nem., ...hiányzik egy 2 évre szóló biztosítás, ami ugyan nem volt felsorolva de kell. Fizessünk be 43 EU-t ...ez sem volt a listán . 2 évre Magyarországon nem lehet utasbiztosítást kötni.  Ezt most már tudjuk... Hiába mondtuk, hogy a Bálint ahogy megérkezünk felvesz a saját biztosítására...kérlelhetetlen volt a Hatalom. Hiába a saját állampolgár előny, itt le volt fütyülve. Nem és nem, majd lezárták a dolgot azzal másnap, amikor a gép indulása előtt pár órával még próbálkoztunk, hogy ----nem  ér rá..most már sajnos velünk foglalkozni..
Igy most csak úgy itt vagyok  :)
2 nap múlva, tegnap Bálint reggel olyan hidegrázást kapott, a láza és a vérnyomása az egekbe, hogy a roham szünetébe le kellett mennünk az 1 km-re levő magánklinikára.
Malára ? Tombózis? Sepsis?  Egyik vadabb mint a másik.
Ma ott tartunk, hogy tüdőgyulladás és vérrög.
Gyalog , hátizsákkal közlekedem a lakás és a korház között , van még itthon néhány babkonzerv .  Nem ért még inzultus, de bevallom a torkomban dobog a szivem. Nincsenek fehérek  az utcán , néhány parkon kell átvágnom és 2 felüljárón. A házi úrnak elmondtam mindent, már amit tudtam.. bár arról nem beszéltem hogy a két kiskutyája közül az egyik  bunkó módon beleharapott a lábamba
.Egyre jobb az angolom :)    Belelazulok , bár a nővérkének azt mondtam, hogy Schwester haha mikor mi jut eszembe.
Biztos vagyok abban, hogy Bálint felépül és jönnek még ránk jobb napok is.
Holnap megint megyek hozzá, lehet, hogy koldusnak öltözöm. Kell rám egy láthatósági mellény, itt igy vannak.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése