Az elnők fantasztikus népszerűségnek örvendett a búrok körében , sokszor újraválasztották, de sajnos elsöpörte őt is a történelem, de leginkább a betörő angolok.
Tehát Ladybrand városkája a néhai elnök felesége neve.
Nagyon koszos, nagyon szakadt, igen sötét városka, sehol egy étterem, egy bármi , ahol enni, inni lehet. Gyakorlatilag út sincs, minden percben a tengelytörést kockáztattuk. Végre megláttunk egy fehér embert és tőle legalább egy valószínűtlen infót kaptunk, hol is lehetne enni?
Menjünk egy földes úton kifelé, majd egy bozótba befelé, kicsit aztán felfelé....igen bizonytalan volt a dolog, de a fekete ember ennyit sem mond csak azt, hogy I do not know...mindig ezt a választ kapjuk. Persze ebből lesz a legkevesebb baj...
No, mentünk és mentünk majd több kanyar után amikor már ki sem láttunk a bozótból egyszercsak tábla, hogy bejárat és több autó állt az ültetett óriás fenyők alatt. Mintha egy más világba csöppentünk volna. Szent ég ! Egy tündéri kis etetőhely :)
Régi holmik itt is nagyon bejöttek a fehér tulajdonosnak, de roskadoztak a polcok a fantasztikus süticsodáktól meg házi lekvároktól, és még meleg ételt is adtak itt :)
Több helysége is volt, néhol rendes asztalok, máshol fotelok vagy kanapék várták a leülőket. Mi a lugasba tettük le magunkat. Pár perc múlva megtapasztalhattuk milyen is az igazi afrikai felhőszakadás, akkor eső lett, hogy alig hallottuk egymás hangját a nagy tetőcsapkodástól. Az árak egyáltalán nem voltak magasak és itt ettem utoljára abból a fergeteges Karoo-i bárányból ami sehol nincs ilyen finom, mint ebben a régióban.
Teli hassal , a vihar után indultunk tovább és mint az érkezésünkkor a bozót után ismét a szomorú, lepusztult utcákon találtuk magunkat. Fogalmam sincs arról, mitől van ez az ordító különbség a helyszínek között?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése