Oraniaból elindulva e következő állomáshelyünk felé , bár tervbe volt véve e háborús emlékhely /Bethulie / valahogy nem akartam ismét szembesülni a borzalmakkal, úgyhogy ismét kihagytunk egy helyszint. Gondolatainkban elmélyülve érkeztünk meg Wepener-be, amely közvetlenül a Lesotho-i határ mellett van.
Nem is emlékeztem a foglalásra, de megvolt a GPS koordináta, hamar megtaláltuk a kis utcát ahol a fogadó volt. Elnézést....ha már láttatok lepusztult , koszos, szakadt, szörnyű félelmetes vérosrészt....hát ez az volt. Szinte egy western filmből jött volna elénk, még gondolkoztam is, biztosan ezen a helyen áll az a fogadó?
Hatalmas fák az udvaron és egy kis sötét kocsma volt csak ahol érdeklődni lehetett....Összenéztünk a Bálinttal, ok, menjünk, lesz ami lesz.
Egy nagyon kedves és fiatal csapos lány nyugtatott minket, igen, ez az a fogadó. Előkerült néhány kiskutya is, majd követve a lányt, görbe folyosókon át, benyithattunk a szobánkba.
Én ott helyben elájultam.
Hát mindenre gondoltam de erre tényleg nem, hatalmas szoba , régi békebeli bútorokkal, "arany " csapos fürdőterem , mintha egy főúri rezidencián lettünk volna. A szines üvegbetétes ablakokon át a meseszép , angolkertbe láttunk ki, repkény futott a falakra és a tornyok egy skót kastélyt idéztek.
Hát hova kerültünk?
Meg kellett ezt kérdeznem a tulajdonostól, aki sajnos nem Lord Fraser volt, hanem egy végtelenül szimpatikus középkorú afrikaans üzletember.
Az épület valaha Lord Fraser tulajdona volt, aki egy I.világháborús hős pilóta volt, két szemére sajnos megvakult , de felejthetetlen érdemeket szerzett a politika és a vakok megsegítése terén.
Ha részletesebben akarsz olvasni erről a kifejezetten népszerű emberről, itt megteheted.
https://translate.google.com/translate?hl=hu&sl=en&u=https://en.wikipedia.org/wiki/Ian_Fraser,_Baron_Fraser_of_Lonsdale&prev=search
Az épületek az 5o-es évektől kollégiumként üzemeltek, majd amikor 1974-ben meghal , odaadományozza a Wepener-i tanácsnak. Nem volt jó húzás, mert tíz év alatt gyakorlatilag falakig szétlopták a kastélyt.
A mi afrikaansunk szinte az üres falakat vette meg és a yellowoud fából készült berendezést egyenként vásárolta vissza az enyveskezüektől....
Ez a férfi itt a városkában kb 1oo embernek ad munkát, úgyhogy nagy megbecsülésnek örvend.
Francia származásu felesége bár az állása mellett rengeteg szociális munkát végez mégis leginkább a sebzett, üldözött állatoknak a megmentője. 39 kutyájuk van. Az ebek kisérgetik őt de azért azt észrevettük , hogy az egyik kistermetű annyira féltékeny volt, hogy szinte rohamot kapott ha imádott asszonya közelébe jött egy másik rivális. Ezért őt csak kézben lehetett tartani a beszélgetésünk alatt ...
Nagyon szép volt itt minden , de az örökké nyitott kapun túl, tragédia az egész város.
 |
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése